Éjszaka van. 12 elmúlt. A város kihalt útcáin egy kisebb csapat paraszt lödörög. L aábukon hegyesorrú félcibő, kabátjuk gallérján olcsó kinai műbunda. A félhold sugarai megcsillannak a zsiros hajszálaikon. Szájukból messziről felismerhető mánélé idióta szövege hallszik. Ők most a kemény gyerekek, némelyikük már van 16 éves. Egy-két alkoholmentes sörtől bátorságuk az egekbe szökik, szemükben az ősi dák meg római harci szellem tüze ég. Ők a legkeményebbek, mindenkivel harcba szállnak. Mindenkivel, aki nem tud visszaütni. Lödörögnek tovább, egyensúlyközpontjuk a placebo részegség hatására már csődöt mondott.
Messziről sasszemükkel felfigyelnek az ellenségre. Egy narancssárga valamire. És ez a tárgy nem a PD plakátja. Egy műanyagkuka, amit normális emberek az utcai szemét gyűjtésére használnak, habár az ilyen parasztokat is szivesen belegyűjtenék. Sehol egy lélek a kis csapaton kivül. A rendőrség éppen valahol az út szélén gyűjti a pénzt a kocsik ablakán kiadott talonokból karácsonyi ajándékokra…
A hős csapat eléri a narancssárga kukát. Felgyűl bennük a méreg, hogy az miért van ott. A legnagyobb szájú közülük a legerősebb. Ő már volt egyszer edzőterembe is. Látta a legújabb akciófilmeket. Újjai billentyűzeten erősödtek, sokat pofázott a monitor mögül, nála keményebb nincs.
Felemeli lábát, vigyázva, nehogy elkarcolja lakkcipőjét. Megcélozza a narancssárga ellenséget, és teljes erejét bevetve belerug. Arcán diadalittas mosoly jelenik meg, társai minden lélegzetüket visszatartva nézik az akciót. A kuka megrezzen, mintha gyenge őszi szellő érte volna, és makacsul a helyén marad. Oldalán a “Pösztrácc kuröcénijá” szöveg röhögve tekint támadójára. A kis csapat nem lepődik meg, nem ez az első eset … hogy nem sikerül lerugni a kukát. Összeteszik a strucc fejüket (kár, hogy nem a kukába), és tanakodnak. Megszületik a terv: “undész múlc putyéréá krésté”, csendül meg ajkukon az ősi vers.
Együtt kezdik rúgni az ellenséget. Tudják, hogy sietnük kell, mert a normális emberek felébredhetnek, és két istenes sapkával elküldhetik az egészüket a büdös picsába. Rúgják a kukát, mint Ávrám Jánkú a magyarokat. Lassan beadja a kuka a csődöt, a rajta levő felirat szomorúan tekint a közeledő földre, amint zuhan lefelé. Diadal! Az ellenséget legyőzték. Hátra van a megalázás, ezt gyors pár rugással elintézik, a kuka kiokádja lelkét az aszfaltra, elárasztva szeméttel a körülötte levő területet.
A parasztok boldogak, röhögve otthagyják az egészet és tovább énekelve a legújabb ádi minúnyé számot távoznak. Másnap elmesélhetik, hogy ők milyen kemények. És mennyire bebasztak az éjjel. És mennyire jó volt…
Bejegyzések (RSS)
november 25th, 2007 nál 2:09 du.
Jah, azt ne felejtsük el, hogy a kabátukon “Gigolo Latino” felirat áll….az igen…hogy ezt a sok strucc fejüt egyszer megfognám s beraknám egy gázkamrába….
november 25th, 2007 nál 11:40 du.
Sallereket osztogatok az ilyennek ahol érem … vagy talán érhetném? Vajon megteszem? Vajon nem? Vajon tisztelem a törvényt s nem használok eröszakot mint egy “felböszült igazságosztó? Járjatok utána ha érdekel, de a lényeg hogy a kurva anyjukat az ilyen parasztoknak s a rendöröknek is a hibátlan rendfentartás miatt. Nem mondtam azt hogy a dugipénzben nem jelesek!